Címlap

Balinth Zoltan20Nagymamámnak Kölne Ágnesnek köszönhetem a múlt felé való ragaszkodásom, mert rengeteget mesélt ezért lett a lányom ÁGNES és az 5-8 osztályos történelem tanárnőnek Gyenge Hajnalnak nagyon sokat köszönhetek mivel megszerettette velem az igaz Történelmet.

 

1993 nyár végén ősz elején látogattam meg a Csernáton-i Haszmann Pál Múzeumot és ott Haszmann Palibácsi és Jóska bácsival szóba elegyedtünk és arra kértek, ha netán ehhez hasonló tárgyakot látok és ha megteszem azt a szívességet, hogy elviszem a gyűjteményükbe akkor nagyon megfogják köszönni és meg is hálálják. Én már 2 hét múlva bébicikliztem egy rakománnyal amit még bő 2 évig hasonlóan gyarapítgattam lehetőségem szerint, de majd meggondoltam minek hordjam el a tárgyakot Árkosról, inkább meggyűjtöm és hátha adódik egy hely ahol netán Árkosnak is lehet egy Múzeuma is amivel a falunk büszkélkedhet.

 

Ez hála Istennek így is történt. 1998 tavaszán az akkori Unitárius Lelkésznek Székely Jánosnak tervébe volt az árkosi Unitárius Vártemplom délkeleti Bástyája ha kijavítódik, akkor egy kisebb Múzeumot szeretne abba. De mivel ez a bástya nem volt eléggé megfelelő, én kértem ha ideadja a délnyugati Bástyát akkor azt Barátaim segítségével kijavítjuk, kimeszelem és van jópár száz (300-400) tárgyam amivel berendezem a Bástyát. Ezt meg is engedte. Májusba kijavítottuk és kimeszeltem a bástyát és valamennyi tárgyal be is rendeztem a Bástya emeleti szintjét. Június 6-án meghívtam a Barátaimot a 20 éves születésnapomra és kérdezték. No mi a helyzet az Árkosi Tájmúzeummal? Viccként kapta ezt a nevet mert azt mondták már, hogy az elment Táj-ba, de mivel az én aktívságom ezt nem hagyta veszendőbe így gyarapodott szinte napról napra. De majd 1998-ban a Lelkész kihirdette a Szószékről is és hála Istennek sokan adtak adományba is tárgyakot amiket nem kellett megvásároljak, vagy éppenséggel dolgozzak érte hisz sok olyan tárgy is van amiért felástam valaki kertjét vagy fát hasogassak, az időseknél tetőt javítsak vagy más fizikai munkát végezzek. De bevallom, hogy sokat jártunk a környék falvai szemetesseibe kotorászni innenis sok minden begyűlt.

 

Teltek az évek gyűltek a tárgyak már nem fért a Vártemplom Bástyájába így időszakos kiállításokot is csináltam, de csaknem fért próbáltam terjeszkedni de csak nyári szezonra kaptam még egy bástyát, télire összehúzódtam így telt megint egy kicsi. Majd a toronyba is beloptam magam a szalonnák közé, ittes kiállítottam sok mindent majd odahaza láttam egy kevés reményt a bővítésre egy nagyméretű szint tárolót építettünk ahova becsaltam a látogatókot. Így volt több hely. Majd ajánlatot kaptam egy Csonka Magyarországi Vándorkiállításra amit bevállaltam, és kerűlt is egy nagyszerű lelkes szolnoki házaspár Raskó Loránd és neje akik saját költségükön eljöttek Székelyföldre és elvitték a tárgyakot időt és pénzt nem nézve. 2008 óta vállalták és rendezik enelk az 1000-nyi tárgynak a költöztetését ápolását és a kiállítását más-más településeken.

 

Majd megint építésre adtam a derekam és felépült az általam legszebb házacska amivel tudtam sokat bővülni. Majd egy emeletes csűrt is építettünk ami ritka jó dolgoknak ad helyet. De mivel ez se elegendő így még belévágtam az ásót a földbe, és fojtatom a bővítést csak ahogy a zseb engedi mert semmi anyagi támogatást se pályázati pénzt nem kértem így lassan megy az építkezés. De fiatal vagyok még hála Istennek jól bírom és fojtatom.

 

Bálinth Zoltán